Hát ez a nap is eljött! Elérkeztünk a top 10 harmadik helyezettjéhez. A karácsony elmaradhatatlan vígjátékához. Egy filmhez, melynek kívülről tudjuk minden mondatát. A filmhez, melyet- a VHS korszakban- rongyosra néztünk. A kedvenc kisfiúnk története, aki szinte már családtagnak számít, pláne úgy, hogy őt egyedül hagyták karácsonykor. Igen, igen, igen! A harmadik helyen a Reszkessetek, betörők! (Home Alone) áll.
Gyorsan elevenítsük fel a tartalmát. A McCallister család népes tábora elhatározza, hogy a karácsonyt Párizsban töltik. Az utazás körül akkora a felfordulás, hogy csak a gépen (a levegőben!) veszi észre anyuka (Catherine O'Hara- Beetlejuice) a legkisebb fiuk hiányát. Miközben ő próbál visszajutni, Kevin (Macaulay Culkin- Jófiú) élvezi az egyedüllét minden pillanatát. És amikor épp kezdene unatkozni, váratlan vendégeket kap Harry (Joe Pesci- Casino) és Marv (Daniel Stern- Ronda ügy), a betörő páros személyében.
Kedvenc filmünk idén ünnepli a 25. születésnapját. Igen, bizony. 1990. november 16-án mutatták be a mozikban. Hiába ilyen "öreg", mégis kortalan hiszen a mai napig szívesen ülünk le, hogy megnézzük. A 15 millió dollárból forgatott film (ami akkoriban nem kevés pénz volt), közel 286 millió dollárt hozottA filmet John Hughes írta, aki ekkor már olyan filmeket rendezett és írt meg, mint a Segítség, apa lettem!, a Családi vakáció, Belevaló papapótló. Ez utóbbi forgatásán ismerte meg Macaulay-t, akinek a kilencvenes évek elején indult el a karrierje- és meg is rekedt ott-, mint gyereksztár. Ám ez a találkozás és közös munka olyan jól sikerült, hogy a Reszkessetek, betörők! főszereplőjének figurája direkt rá lett írva. A filmet Chris Columbus (Édesek és mostohák, Harry Potter 1-2) rendezte, aki addig rendezőként csak két filmet tudhatott magáénak. Ám Hughs meg akarta hagyni a döntést Columbusnak, ezért vagy 200 gyereket hallgattak meg, de a döntés egyöntetűen Culkin volt. Joe Pesci- azaz Harry- eddig leginkább csak gengszterfilmekben volt látható (meg kell mondjam feledhetetlen alakítása volt, akár a Nagymenőkben, akár a Casinoban) örömmel vállalta a szerepet, Daniel Stern úgyszintén lelkes volt, amikor kiderült, hogy hiába rontotta el meghallgatást, azonnal őt akarták Marv szerepére. A csapdákat, amiket Kevin felállított, gondosan ellenőrizték és- CGI hiányában- kaszkadőrökkel tették még hitelesebbé. Oly annyira, hogy szerencsétlen Sternnek tényleg egy élő pókkal kellett farkasszemet néznie. Azt is zseniálisan megmutatták, hogy miért szóltak ránk anno a szüleink, hogy pakoljuk össze játékainkat. Hát igen, a szanaszét hagyott apró kis figurák a csupasz talp alatt komoly fájdalmat tudnak okozni. A két szerencsétlen betörő annyira szánalmas látványt nyújt, hogy a végén már tényleg sajnáljuk őket és szinte könyörgünk, hogy szabadítsa meg valaki a szenvedéstől szegény párákat. Kevin kedvenc filmje, amiből szállóigévé vált "Tartsd meg az aprót, te mocskos állat!" mondat származik, egy fiktív alkotás volt, amit csak ennek a produkciónak a kedvéért forgattak le. John Candy a Hughes filmek elmaradhatatlan szereplője. Nem kevés filmet forgattak együtt, ezért nyilvánvaló volt, hogy egy kis epizódszerep neki is jut. A csodálatos zenét John Williams-nek köszönhetjük, akivel az író már egy korábbi filmben dolgozott együtt.
Természetesen azért vannak benne drámai és szívszorító jelenetek is. Például a rettegett hólapátos öregúrral beszélgetés a templomban. Eleinte Kevin fél tőle, hiszen a gonosz tettei a városi legenda részét képezik. Ám amikor ott ülnek és az öreg beszél az életéről, a gyerek rájön, hogy szegény bácsi csak egyedül van és vágyik a családjára. És aztán eljön a nagy nap. Mire anyuka teljesen kimerülve és halálra vártan megérkezik- addigra persze a többiek is visszajutottak csak kevésbé kalandos úton- egy gyönyörűen kitakarított lakás és egy hatalmas feldíszített karácsonyfa várja őket. Na és persze a hátrahagyott gyermek.
Igazából nem is értem, hogyan jutott eszébe néhány éve a csatornáknak, hogy egyáltalán nem vetítik le?! Hát nem volt nekik gyerekszobájuk?! Ez a film a karácsonyhoz tartozik immáron 25 éve. És remélem, hogy még sokáig így marad, mert -bár a mai technikát és sztorikat nézve- kicsit maradi, mégis az egyik legkedvesebb sztori.
