Oké, rendben. Természetes, hogy mindenki a Star Wars legújabb részét várja a legjobban. Ám van még néhány film, ami előtte érdekes lehet. Lássuk!
A héten- pontosabban ma- mutatják be a Tenger szívében ( In the heart of the sea) című Ron Howard (Apolló 13, Váltságdíj) filmet.
Igen, tudom, nem ez az első (és nem is az utolsó) Moby Dick adaptáció, de ez mégis más, mint a többi.Thomas Nickerson (Brendan Gleeson- Erőszakik) az Essex matróza, az ő elbeszéléséből ismerhetjük meg, hogy mi is történt a hajótöréskor. George Pollard (Benjamin Walker- A dicsőség zászlaja) a hajó tapasztalatlan kapitánya és Owen Chase (Chris Hemsworth- Thor) a nagyon is tapasztalt elsőtiszt folyamatos vetélkedése veszélybe sodorja a hajót. A nyílt vízen szembe kell nézniük a természet erejével és egy fehér ámbráscettel, aki nem nézi jószemmel, hogy a társait sorra gyilkolják és iszonyatosan ellentámadásba kezd, amely a hajó pusztulásához vezet. A túlélőkre a küzdelem vagy a halál vár.
Egy picit olyan, mintha Howard egyesítette volna a természetfilmet a katasztrófafilmmel. Remekül állítja szembe egymással a táj szépségét az emberi fájdalommal és szenvedéssel. Azt kell mondjam, hogy hozza azt, amit tőle elvárhatunk. Minden pontosan úgy halad, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Rutinosan lavírozik a jelen és múlt között. Megfelelő helyen veti be a drámát, az akciót, a feszültséget addig fokozza, amíg csak lehet. A színészek nagyszerűek. Chris Hemsworth és Benjamin Walker remekül hozza a rivalizáló ellenfeleket, ám az igazi és legnagyszerűbb alakítás Brendan Gleeson részéről van. Egyszerűen zseniálisan hozza a traumát szenvedett, megkeseredett és megöregedett tengerészt. A látvány fantasztikus. Komolyan elhittem, hogy a nyílt vízen vannak. Mindent bevetettek, hogy a legélethűbb képet kapjuk és el is érték. Nekem egyetlen problémám volt a filmmel. Nehezen viselem, ha állatokat bántanak. Pláne, ha ezt csak passzióból teszik. Éppen ezért számomra ez egyszer nézhető film volt.
A másik heti alkotás a Rendkívüli mesék (Extraordinary tales) Raul Garcia rendezésében.
Nem tudom, hogy mennyire ismerős nektek Garcia neve. Rendezőként eddigi munkássága néhány rövidfilm volt, ám animációi annál ismertebbek. Neki köszönhetjük a Herkules mese vicces kis szatírját Philt, az Őslények országát vagy- aki még emlékszik rá- Moflit, az utolsó koalamackót. Most valami olyanhoz nyúlt, amivel eddig még nem sokan próbálkoztak. A horrort ötvözte az animációval. Ez külön- külön is nehéz műfaj, bár a technika rettentő nagy lehetőséget biztosítana mind a kettő számára, ám éppen a technika az, ami sokszor- elnézést a kifejezésért, de- hülyévé és hiteltelenné teszi őket, ráadásul rétegfilmekről beszélünk. Ezért, ha animációról van szó, azt leginkább egész estés családi filmek formájában látjuk viszont, a horrort pedig erősen ötvözik egyéb kategóriákkal. Ám Garcia most elővett öt Edgar Allen Poe novellát (ebből már hármat régebben elkészített) és egy összekötő részt írva hozzá filmre vitte azt. A legismertebb írásokat választotta ki ( A kút és az inga, Az áruló szív, Monsieur Valdemar, Az Usher- ház, A vörös halál álarca) és narrátorként olyan neveket szólaltatott meg, mint Guillermo del Toro, a spanyol rendező, az idén elhunyt Sir Christopher Lee, Julian Sands, Roger Corman, Cornelia Funke, Stephen Hughes és - archív felvételről- Lugosi Béla is. A vizuális megvalósítás érdekes, mert mindegyik történet más -más technikával készült. Felvonultatja a klasszikus fekete- fehéret, a képregény jellegűt, a gótikust és a számítógépes animációt. Kifejező a film színvilága és ezt még fokozza a különböző hangeffektekkel (ajtó nyikorgás, halálhörgés, velőtrázó sikolyok, suttogás)
Azt kell mondanom, hogy- bár ötletes, nagyon tanulságos, jól kivitelezett, helyenként kifejezetten szórakoztató- csak az író (Poe) és a rendező (Garcia) rajongói fogják értékelni a filmet. Tömegfogyasztásra ez a stílus sajnos alkalmatlan. A felnőtt animációhoz túl eseménytelen, a horror hoz pedig elég kevés. Ettől függetlenül egy nézést megér.
Szóval mielőtt ébredne az erő megnézhetjük, hogyan is vág vissza a természet a tenger közepén vagy esetleg elmélázhatunk a halál sokoldalúságán és az emberi gyarlóságon.
