Nőből vagyok. Vállalom. Ezért nekem is szükségem van néha romantikus és érzelmes filmekre, pláne karácsonykor, a szeretet ünnepén. Hiszen olyan jól esik elmorzsolni egy- egy könnycseppet, miközben ott kuckózom a párom oldalán. Ilyenkor kerül elő a lista második helyén szereplő Aludj csak, én álmodom (While you were sleeping)
Lucy (Sandra Bullock) egy csinos, kedves, ám végtelenül magányos nő. Munkája- jegy árus a metróban- unalmas, barátai alig vannak. Ám egy reggelen unalmas kis élete teljesen felborul, amikor plátói szerelme Peter (Peter Gallagher), a sínek közé esik. Miután megmenti az életét, egy súlyos félreértés következtében a férfi családja azt hiszi, hogy ő Peter menyasszony. Lucy- bár őrlődik és retteg a lebukástól mégis- élvezi a félreértést, mert végre egy család veszi körül. Ám a problémákat tovább fokozza, hogy szépen lassan beleszeret Jackbe (Bill Pullman), Peter bátyjába.
Jon Turteltaub (Jég veled!, A csodabogár, A nemzet aranya) volt a rendezője ennek az 1995-ben bemutatott filmnek. Miss Bullock ekkor már szerepelt néhány produkcióban és igazából a nagy áttörés egy év már meg is volt neki a Féktelenül (Speed) című filmmel. Bár nem ő volt Turteltaub eredeti elképzelése a főszereprőre- Demi Moore játszotta volna- mégis ez hozta meg számára az első Golden Globe jelölést. Az Aludj csak, én álmodom! egy nagyon szerethető történet. Éppen az egyszerűsége és a hétköznapisága adja meg azt a báját, ami még 20 év után is ennyire magával ragadja az embert. Na és persze a szereplők. Sandra Bullock egyszerűen nagyszerű. Ő az a nő, aki a tipikus "szomszéd lány". Bill Pullman, aki az első pillanatban beleszeret a lányba, (mi pedig már az Űrgolyhókban megszerettük őt) hihetetlenül kedves és mindenki számára azonnal kiderül, hogy ők ketten mennyire jól összeillenek.
Bullock bájos kinézetével, mosolygós arcával és remek alakításával teljesen lenyűgözi a nézőt. Na, jó, engem :) A család azért nem kevés vicces helyzetet produkál. És Lucy főbérlője Joe"Joey"Fusco (Michael Rispoli- Tűzhányó), aki folyamatosan szeretne összejönni a lánnyal, gondoskodik azokról a szórakoztató beszólásokról, amiken szintén jókat derülhetünk. Valljuk be, manapság ritkán látunk ennyire egyszerűen jó romantikus vígjátékot. Én nem gondolnám, hogy egy ilyen stílusú filmnek különösen extravagánsnak kéne lennie. Ha van egy jó alap, két remek főszereplő és persze néhány vicces vagy drámai mellékszereplő, akkor ennyi. Ez pont elég. És ebben a filmben pont ezt láthattuk. Számomra ez egy nagyon kedves alkotás, ami könnyeket és mosolyt is csal az arcomra karácsony este.
