Elnézést az eltűnésemért, de egy kicsit behavazódtam. Na, nem szó szerint...bár, ami késik, csak várat magára. :)

Lassan decembert írunk, megindul a nagy készülődés, a vásárlási láz és az ideg fog felemészteni néhányunkat. Miután szakadó esőben vagy hóban és mínuszok között kell átvergődnünk a városon a mérhetetlen dugóban. Azon morfondírozunk magunkban, hogy kinek mit vegyünk és mi hiányzik még az ünnepi asztalról. Miközben a város úgy néz ki, mintha itt forgatnák a Walking dead új évadát és a zombi apokalipszis elől menekülő emberhad között úgy kell átpréselni magunkat, hogy A pontból a B-be jussunk. Majd aztán az ominózus napon válogatott szépségű mondatok között faragja apuka a fát, anyuka az idegösszeomlás szélén, mert a nagyi porcelán étkészletét sehol nem találja, a gyerekek pedig üvöltözve éneklik a "Kiskarácsony, nagy karácsony" című dalt vagy-ha szerencsénk van-olyan idősek, hogy a közösségi oldalakon osztják meg a család kritikus pillanatait. Jaj, de szép a karácsony! :)

Igen, ettől függetlenül én szeretem a karácsonyt. Hogy miért? Leszámítva azt, hogy január elsejére egy bébifóka méreteivel vetekszem, szeretem az ajándékokat és a meghitt családi pillanatokat :) Sőt! Imádom azokat a filmeket, amiknek ilyenkor létjogosultságuk van! Összeállítottam Nektek az én Top 10-es listámat.

Az utolsó kettőt-hármat volt a legnehezebb kiválasztani. Nem tudtam, hogy melyiket hagyjam le róla, mert ezzel tényleg egy rangsort állítok és hát olyan sok jó van még :) Íme a tizedik! Dobpergés.......Hull a pelyhes ( Jingle all the way)

Howard Langston (Schwarzenegger) annyira elfoglalt üzletember, hogy semmi ideje nem marad a családjára. Minden eseményről elkésik, minden ígéretet elfelejt. Többek között azt is, hogy a fia karácsonyra egy Turbo man figurát kért. Amikor karácsony napján elindul, hogy pótolja eme hiányosságát, azzal szembesül, hogy minden akciófigura elfogyott. Az áruházban azonban megismerkedik egy postással (Sinbad), aki hasonló cipőben jár, mint hősünk. Kettőjük között pedig ádáz küzdelem kezdődik az utolsó Turbo man-ért.

A film 1996-os és annak ellenére, hogy sokan lehúzták, szerintem egy nagyon aranyos kis film volt. Brian Levant, akinek a Beethovent is köszönhetjük- igen, az is cuki volt- nagyszerűen megrendezte. Schwarzenegger pedig hol nagyon jól, hol kevésbé jól játszott benne. Aranyos poénok voltak benne, amik tökéletesen visszaadják azokat a pillanatokat, amiket oly sokszor mi is átélünk így az ünnepek előtt. Természetesen elmondhatjuk, hogy ez a film éppen Mr. Olimpia miatt lett nézhető, erre teljesen jó példa a második rész, ami hát szót sem érdemel. Sinbad, mint a szegény postás apuka, nagyon jó választás volt Arnie kolosszális méretei mellé. Jó, mint ahogy az várható, ennek is van mondanivalója. Mégpedig az, hogy a család a legfontosabb. Semmi nem lehet ilyenkor előrébb való, mint a gyereknek tett ígéret. És ugye az is, hogy a karácsony a szeretet, békesség ünnepe, még akkor is, ha az ezt megelőző hetekbe, napokba és órákba majd' belepusztulunk. :D

 A film éppen annyira idétlen és kedves, mint ami elvárható egy ilyen alkotástól. Kellemes kis kikapcsolódás, miközben anyu kint tépi a haját a vacsi miatt és apuka próbálja belefaragni a tartóba a fát. Ettől függetlenül szeretem a karácsonyt és pont! :)

A visszaszámlálás folytatódik! :)