Akkor lássunk egy nemrég bemutatott mozifilmet a Legendát. A trailer elég jól sikerült ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésemet, ráadásul imádom a gengszerfilmeket és a thrillereket. Na és persze ott van Tom Hardy....duplán! :)

Reggie (Tom Hardy) a sármos gengszter- aki a maga módján igyekszik fenntartani a tisztességes polgár látszatát- féltőn óvja testvérét, Ront (Tom Hardy). Ám a páros ez utóbbi tagja egy pszichopata. Kiszámíthatatlan és rettenetesen agresszív. Ketten együtt azonban sikeresen kiiktatják ellenfeleiket és ők lesznek a londoni alvilág urai. Ám amikor Reggie szerelmes lesz és feleségül veszi Francest (Emily Browning), Ronnie nem nézi jó szemmel.

Szögezzük le, hogy Brian Helgeland nagyon jó forgatókönyv író. Nem véletlenül kapott Oscart a Szigorúan bizalmasért, de neki köszönhetjük a Titokzatos folyót, a Tűzben edzett férfit, az Összesküvés-elméletet és még sorolhatnám. Ám ezzel a filmmel egy kicsit mellélőtt. Talán, ha a rendezést másra bízta volna-mondjuk Martin Scorsese-re-vagy csak kicsit tanulmányozza a Nagymenőket vagy a Keresztapát, akkor máris egy jó filmet láttunk volna. A Kray-ikrek története az angol legendáknak szerves része. A londoni East-End történelmének egy darabja Hasfelmetsző Jack mellett. Éppen ezért egy remek alkotást lehetett volna összehozni. Ráadásul az ikrek két teljesen különböző személyisége is kiváló alapot szolgáltatott. Reginald a népszerű és jó üzletember, aki nagyon ért a pénzhez és Ronald egy skizofrén, nemi identitását nyíltan felvállaló (ez nagy szó volt, mert a 60-as években a"másságot"még börtönnel sújtották) pszichopata. Bár kétségkívül a vicces és a brutális jeleneteket ez utóbbinak köszönhetjük. Igaz, a figura nyugodt állapotában idegesítő és idióta, ám amikor helyzetben van és kirobban belőle a düh, akkor egyszerűen zseniális. Ehhez kiváló partnere volt Teddy Smith-t alakító Taron Egerton. Ám ez sajnos kevés egy jó filmhez. Nem is értettem igazán a műfaj meghatározást, de úgy tűnt, hogy a rendező sem. Inkább hasonlított egy tragikus családi történethez, mint thrillerhez. Pláne azáltal, hogy Francise szinte folyamatosan narrálta az eseményeket, ami néhol rémesen idegesítő volt. A történetnek nem volt íve, drámai csúcspontja, levezetése. Semmi. Egyszerűen lógott a levegőben. Egy brutális családi gengsztertörténet lett volna a felemelkedésről és a bukásról csak éppen rosszul kivitelezve. Reggie és Francise szerelme volt a film háromnegyedének a középpontjában. Ettől pedig úgy tűnt, mintha a Kray családot ez az egy dolog határozta volna meg. Ami nem igaz. Bosszantó volt, hogy egyes szereplők nem kaptak elég teret. Például a nagyszerű Chazz Palminteri vagy Paul Bettany figurája. Ráadásul itt-ott még hiteltelen is volt. Ugyanis Reggie Kray biszexuális volt, nem pedig homoszexuális. Ezt bizonyítja, hogy két felesége is volt és a letartóztatása előtt megismerkedett egy másik nővel, akit élete szerelmének tartott. A másik pedig, hogy Francise-a filmben ábrázolt gyenge és törékeny nő ellenére-egy határozott és erős egyéniség volt.

Az Egyesült Királyságban minden idők legtöbb bevételét hozó korhatáros filmje lett, ezzel letaszítva a trónról a Trainspottingot. Ám én nem tudom eldönteni, hogy alapjaiban (a forgatókönyvnél) volt-e rosszul összerakva ez az alkotás vagy csak a rendezés nem sikerült túl jól? A tény, hogy Helgeland zseniális író ez utóbbit feltételezteti velem. Ebben a témában én úgy érzem, hogy a kivitelezést egy sokkal tapasztaltabb emberre kellett volna bízni. Egy biztos, a közönséget meg fogja osztani a film. Aki thrillert vár vagy aki azt gondolja, hogy a 60-as évek londoni alvilágát fogja jobban megismerni, az csalódni fog. Ettől függetlenül mindenkinek ajánlom a megnézését, mert Tom Hardy egyszerűen fantasztikus! Zseniálisan alakítja mind a két figurát. Egyszerűen megdöbbentő és letaglózó az a váltás, amit a szerepek között csinál. Érte érdemes azt a 131 percet végig ülni.