Először is szeretném leszögezni, hogy igenis vannak filmek, amiket pozitívan értékelek. Ez sajnos nem az.
Londonban járunk a II. világháború idején. Pétert (Levi Miller) édesanyja árvaházba adja. Amikor épp nem rosszalkodnak, a többi gyerekkel együtt arról szövögetnek álmokat, hogy egy napon a szüleik értük mennek és elviszik őket. Ám szép lassan kiderül, hogy az apácák- akiknek az lenne a dolguk, hogy vigyázzanak rájuk- néha eladnak egy-egy gyereket a gonosz Feketeszakállnak (Hugh Jackman). Nekik az a sors jut, hogy Sohaország bányáiban tündérport keressenek. Péterre is ez vár, ám ő nem törődik ebbe bele. Néhány barátjával együtt fellázadnak a rabszolgasors ellen.
Rendben, hogy Joe Wright (Büszkeség és balítélet, Vágy és vezeklés, Anna Karenina) a kosztümös filmek híve és eddig azok egészen jól működtek nála, de ez a film nem tartozik közéjük. A majd' két óra alatt többször elgondolkoztam, hogy a korhatár besorolásnál vajon milyen feltételeket néztek? Mert ez a film egyáltalán nem felel meg a 6+-os kategóriának. Olyan harcos és agresszív jelenetek vannak benne, ami a 12-es karikát is megérdemelte volna. A megcélzott korosztálynak túl erőszakos, az idősebbeknek pedig túl gyerekes. A Nirvanát keverni a vallással pedig egy kissé felháborító. Aztán értem én, hogy most nagy divatja lett az ún. előzményfilmeknek, de ez még ennek is gyenge. Semmit nem tudunk meg arról, hogy miért bomlanak fel az éppen alakuló barátságok. A kezdődő románcról csak felszínesen kapunk képet. Néhány szereplőnek a film végéig nem (sőt még utána sem) jövünk rá a funkciójára. Feketeszakáll karaktere amúgy teljesen felesleges, mert megdöbbentő hasonlóságot mutat a majdani Hook kapitánnyal, bár Hugh Jackman zseniális és nagyon jól hozza a kívánt figurát. Péter nem csak, hogy teljesen jól boldogulna Hook (Garrett Hedlund) nélkül, hanem kifejezetten idegesítő ez utóbbi szereplő. Tigrisliliom (Rooney Mara) alakítása A közösségi háló és A tetovált lány után kifejezetten erőtlen és jellegtelen. Levi Miller, aki Pán Pétert alakítja, viszont nagyon ügyes és természetes.
Pozitívum viszont a jól megcsinált 3D. Fantasztikusan látványos és kidolgozott technikailag. Éppen ezért bosszantó, hogy a tündérek egy kissé hanyagul voltak megtervezve. A zenéje egy remek próbálkozás az új felé. Ezt John Powellnek köszönhetjük, aki már többször bizonyította tehetségét pl. Ál/arc, P.S I love you, Shrek, A Bourne- rejtély és a lista még nem teljes.
Azért, ha most leszámítjuk a fent említett negatívumokat, egy kellemes kikapcsolódás a családnak. Bár azért a tízévnél fiatalabb gyerekeket nem biztos, hogy elvinném megnézni. A gyermeklelkű felnőtteknek viszont- a látvány és a zene miatt- egészen élvezhető lesz. :)
