Egy előző írásomban "boncoltam fel" egy found footage filmet. Akkor leírtam, hogy mi lett volna, ha az a mű Hollywoodban készül. Hamarosan kijön dvd-n Az Almanach projekt, mely ékes példa arra, hogy hiába a pénz, nem attól lesz jó egy film.

Öt barát egy pincében megtalálja David (Jonny Weston) apukájának terveit egy lehetséges időgépről. Miután eléggé jártasak a műszaki dolgokban, gyorsan meg is csinálják, hogy tényleg működik-e? Láss csodát: igen! Lelkesen használni kezdik, míg rá nem jönnek, hogy az utazásoknak következményei vannak a jelenben. Ezt a hibát pedig minél előbb helyre kell hozni, amíg nem lesz túl késő.

Először is tisztázzunk valamit! Majdnem minden időutazós film egyik alaptétele, hogy senki nem lehet saját magával egyszerre egyazon térben és időben. Márpedig, ha visszautazunk az időben, ez óhatatlanul bekövetkezik. Ennek pedig komoly veszélyei vannak. Na, ezt az elméletet szinte alapjaiban bombázta szét....majdnem! Hiszen a film háromnegyedéig úgy ugrálnak ide-oda, mintha mi egy szombati kiruccanásra mennének a Balcsira. Majd hirtelen megvilágosodnak, hogy ezek az utazások mégsem olyan veszélytelenek, ráadásul módszeresen elkezdik kerülni, hogy találkozzanak magukkal vagy egymással. Mintha a forgatókönyv írók akkor szembesültek volna azzal, hogy tulajdonképpen milyen filmet is írnak. Az sem volt teljesen világos, hogy egy- egy ugráshoz minek kellenek mind az öten? Igazából olyan érzésem volt, mintha néhány meglévő filmből merítettek volna ötletet és- hogy egyedivé próbálják tenni- úgy összekuszálták, hogy szerintem a végére ők sem értették. A kézikamerás felvételek teljesen feleslegesek benne, mert nem ad semmi pluszt viszont sokat ront rajta. Főleg azért, mert úgy rángatják, hogy Dedalon kell a hányinger ellen. A végkifejlet abban a pillanatban nyilvánvaló lett, hogy rájöttek az ugrások negatív oldalaira. Onnantól már csak várni kellett, hogy miként valósítják meg. Arra sosem kaptunk választ, hogy mi történt David apjával. Ahogy arra sem, hogy hogyan találhatták meg a kamerát, (amivel rögzítették az útjaikat) ha- elméletileg- megnemtörténtté tették az addigi életüket. Vagyis nem elég az, hogy az összes általunk eddig ismert elméletet felborította, de még egy jó befejezést sem kapott. Már elnézést kérek, de ha egy sci-fi vígjátékra vágyom, akkor megnézem- negyvenkettedszerre-a Vissza a jövőben c. filmet. Ha viszont drámázni és gondolkozni támad kedvem, akkor a Pillangó hatást. Ám a két műfajt semmiképpen nem keverném össze, mert akkor minden szinten nulla lenne az élvezeti faktor.

Oké, tényleg nagyon lehúztam szegény filmet. Ettől függetlenül, akit érdekel, hogy egy csapat tini miként használja ki az időutazásban rejlő lehetőségeket, az biztos élvezni fogja. Mély nyomokat senkiben nem fog hagyni. Michael Bay pedig, ha legközelebb ilyen silány filmre akarna pénzt költeni, inkább utalja nekem. Még én is jobb dolgkora fordítanám. :)