Az Insidious horror sorozat harmadik részét láthatjuk, ami tulajdonképpen az első. Quinn Brenner (Stefanie Scott) elveszítette édesanyját, de folyamatosan érzi a jelenlétét illetve valaki jelenlétét. Ám erről a szellemről kiderül, hogy nem az anyukája, de még csak nem is valami kedves. Kifejezetten gonosz és Qiunn lelkére pályázik. Apuci (Dermot Mulroney) kétségbeesetten segítséget kér- a lánya által már korábban felkeresett- halottlátótól, Elise Rainertől (Lin Shaye). Egy félresikerült próbálkozás után az idős hölgy elrohan. A következő "segítség" egy kísértetvadász párosban érkezik. Specs (Leigh Whannell) és Tucker (Angus Sampson), amint szembesülnek a gonosszal, azonnal menekülőre fognák. Ám ekkor megjelenik Elise és ők hárman- plusz apuka- kiűzik a gonoszt a lányból.

Akkor kezdeném egy- biztos sokak által feltett- kérdéssel: ez meg mi a vihar volt?! Egy teljesen értelmetlen folytatás, ami még logikailag sem illik az előző részekhez. Hacsak úgy nem tekintjük logikusnak, hogy előzményt mutat be. Vagyis inkább a másik két részben is aktív szerepet játszó szelleműző trió megismerkedése volt a lényeg. Bár ezt a verziót sem értem, hiszen ezt néhány mondatban valamelyik előző alkotásban is elmondhatták volna. Ja, hogy erre nem került sor? Hát igen, akkor tényleg az a legjobb megoldás, ha eköré írunk egy sztorit. Értem én, de akkor erre kellett volna rámenni nem pedig a film utolsó húsz percében behozni ezt a vonalat. Így viszont kaptunk egy silány történetű horror filmet. A színészi alakítást hagyjuk, mert az nem volt. Mondjuk nem is nagyon lett volna miben kiteljesedniük a szereplőknek. Elindít egy-egy gondolatot a rendező, majd félbehagyja. És ezt legalább háromszor eljátsza. Ettől olyan érzésem volt, hogy ő sem tudja igazából mit is akar kihozni ebből az egészből. Mintha ő maga sem tudná, hogy mi legyen a lényege a filmnek. A végén azért szépen előrevetíti a folytatást, ami remélhetőleg nem egy új Insidious lesz, hanem a már meglévő filmekhez jelzi a kapcsolódást. Rendben, tényleg ijesztő! Annak ellenére, hogy eléggé kiszámítható volt minden pulzusnövelő jelenet. Igen, még egy olyan sokat látott némber is, mint én, ijedeztem rendesen. De ez nem a sztorinak volt köszönhető, hanem inkább a fantasztikus technikának, a vágásnak és a hangmérnöki munkának az eredménye. Tehát el kell ismernem, hogy a háttér- illetve az utómunka zseniális lett. Vagyis aki csak arra vágyik, hogy borzongjon és szívrohamot kapjon, az élvezni fogja. Ám akik a folytatást keresik benne, azokat csalódás fogja éri.