Karácsony másnapján, amikor már sikítófrászt kapunk, mert egy nap alatt kell végig járni az egész családot. Már a sokadik halászlevet esszük és minden pólusunkból bejgli árad, akkor jól esik este leülni és egy kicsit kikapcsolódni. Mikor végre otthon lehetünk és elnyúlnánk a kanapén elszörnyedve konstatáljuk, hogy a szomszédban lakó kedves, öreg néni idén nem utazott el a családjához....hanem ők jöttek hozzá!!! És ugye ismerjük a bérházakat. Vagyis pihenés helyett azt érezzük, mintha a szomszédban lakó nénike egész családja a mi nyakunkon ülne. Na, ilyenkor jön jól a kilencedik helyet elfoglaló Bruce Willis és a Die Hard- Drágán add az életed

Igen kérem, nálam ez is a listán szerepel! Persze nem tipikus karácsonyi film, de akkor is. A sztorit tekintve karácsony van, ünnepelünk és van egy atlétában-vagy anélkül-lófráló Bruce! :)

A film rövid tartalma: John McClane megérkezik Los Angelesbe, hogy a családjával töltse a karácsonyt. Felesége ( Bonnie Bedelina) munkahelyére megy a Nakatomi toronyházhoz, ahol már zajlik a karácsonyi buli. Miközben John az út porát készül lemosni magáról, a résztvevőket túszul ejtik. Így McClane-re hárul a feladat, hogy megmentsen mindenkit, ám többek között a házasságát.

A Drágán add az életed 1988-ban készült. A film immár kultikusnak mondható, amit semmi másnak nem köszönhet csak annak, hogy jó időben született meg John McClane, a hétköznapi hős figurája. Egy átlagos fizikumú rendőr, átlagos élettel. Aki egyszerűen csak rossz időben volt, rossz helyen. Természetesen ezen a vonalon ezután több film is elindult, mint pl. Jan de Bont Féktelenülje vagy Renny Harlin (aki mellesleg a Die Hard 2 rendezését is megkapta) Cliffhanger-je. John McTernian a Ragadozó után szerintem álmába nem gondolta, hogy ezzel a filmmel egy legendának ad életet. Szakított az addigi összes akciófilmes klisével. Itt a hősünk nem egy túlképzett terrorelhárító titkosügynök, nem szed le 15 lőszerrel 50 embert, nincs semmilyen rejtett képessége. Sőt! Sebezhető és nem kicsit vérzik. Ezen felül van humora. Amit a sajátos hányaveti módján közöl és ettől, hol lefordulunk a székről, hol pedig a fejünket fogjuk. Segítőtársként pedig a szokásos ügyeletes fekete rendőr Al Powell (Reginad Veljohnson) érkezik McClane mellé, aki két poén között tartja a lelket szerencsétlen hősünkben. Hans Grubert megformáló Alan Rickmanben pedig egy zseniális színészt ismerhettünk meg. Ők ketten tökéletes ellenfelei voltak egymásnak. Hans sem a tipikus "gonosz", csupán egy nagyon intelligens, végtelenül higgadt, hihetetlenül humortalan pénzéhes zseni. Mindent összevetve szerintem ez a film igenis megérdemli a karácsonyi listára kerülést! :) Ha másért nem, akkor csak azért, hogy a szomszédokat az őrületbe kergessük azzal, hogy hangosan röhögünk miközben mindenki más már kikészült az ünnepi nagy kajálásban.

"Mégis ki a fene maga?

Csak a légy a levesben, Hans. Púp a hátadon, bors az orrod alá."