Jó, tudom, hogy ez nem éppen új film, de aktuális és amúgy is egy örök kedvenc! :) Ez egy különleges bejegyzés lesz. Nem kritika. nem vélemény. Pusztán egy nagyon kellemes élmény megírása és egy kis adalék a filmtörténelem egy darabjához.
Bár mindenki ismeri a sztorit, azért nagy vonalakban leírnám. Marty McFly (Michael J. Fox) éli az életét. Furcsa családja, kedves barátnője és egy kissé bogaras- bár eddig sikertelen- tudós barátja van. 1985 október 26-a nagy nap az életében. Doki (Christopher Lloyd) aznap éjjel mutatja meg neki az időgépét (egy fantasztikus DeLorean-be építve), ami láss csodát, működik. Minden simán menne, ha az autó nem Plutóniummal üzemelne, amit Doki egy terrorista csoporttól lopott. Sajnos őt megölik és Marty menekülni kényszerül az autóval és elérve a 88 mérföld/órás sebességet 1955-ben köt ki. Abban az időben, amikor még a szülei is vele egyidősek voltak. Egy kisebb baleset folytán anyukája (Lea Thompson), az édesapja (Crispin Glover) helyett, Martyba szeret bele, ezzel veszélyeztetve a jövőjüket. Ennek a hibának a kiküszöbölésére és persze az időgép beüzemelésére, hét nap áll rendelkezésére. Ebben az egy hétben azonban minden megtörténik, aminek nem kellene.
1985- ben Robert Zemeckis rendezte ezt a sci-fi vígjátékot, ami azóta is az időutazós filmek alapja. Az ötlet Bob Gale-től ered. A forgatókönyvet pedig már Gale és Zemeckis együtt írták. Sajnos senkit nem érdekelt a sztori egészen addig, amíg producerként Steven Spielberg fel nem tűnt. Marty McFly szerepére azonnal Michael J. Foxot akarták, ám ő épp egy másik sorozatot forgatott. Így Eric Stolz lett a beugró. Azonban néhány hét után rájöttek, hogy nem ő az igazi. Ezért (szerintem mindenki legnagyobb örömére) visszatértek Foxhoz. Zeneszerzőnek a zseniális Alan Silvestrit kérték fel, aki előző évben A Smaragd románcában dolgozott együtt Zemeckis-szel. Már abban a filmben is nagyot alkotott, de ezzel is (és azóta még jó néhány alkotásával) beírta magát a zenetörténelem halhatatlanjai közé. A főszereplők (Michael, Lea, Crispin, Christopher) számára ez hozta meg a világsikert.
1985. július 3-án volt az amerikai premier és az év legsikeresebb filmje lett. 1986-ban elvitte az Oscar- díjat a"Legjobb hangeffektusok"kategóriában. Ezen kívül számos jelölést kapott (BAFTA, Golden Globe) Magyarországon 1987. október 15-én mutatták be a Corvin moziban. És 28 év múlva- 2015. október 21-én- ugyan itt mutatták be a digitálisan felújított változatot. Hiszen ez volt az a bizonyos időpont, ahova megérkeznek a második részben.
Meg kell mondanom, én sosem láttam moziban. Az első emlékem róla abból az időből származik, amikor még a VHS-é volt a főszerep. :) Jól van, igen, nem vagyok mai csirke. :D A lényeg az, hogy idén október 21-én megnéztem. Ott ültem egy nagyon kedves barátommal a 6. sorban középen és valami olyan élményben volt részünk, ami egyszerűen hihetetlen volt. Biztos emlékeztek azokra az amerikai filmekre, ahol valami kasszasikert mutatnak be. A nézők tapsolnak, ujjonganak a nézőtéren. Sőt, esetenként még jelmezekbe is öltöznek. Na, itt is valami hasonló volt. Talán csak a jelmezek hiányoztak. Bár, ha jól láttam, azért néhányan "mentőmellényben"jöttek :) Amint megjelentek az első kockák a nézők hatalmas tapssal köszöntötték. Néhány résznél még film közben is kiabáltunk és olyan izgalommal vártuk, hogy vajon sikerül-e összehozni a szülőket, mintha először látnánk. Amikor George McFly kiüti a kocsinál Biffet valami frenetikus hangzavar volt. Azért őszintén megmondom, én megtréfáltam volna a nézőket. Annál a bizonyos jelenetnél, amikor Marty gyorsít és felváltva mutatják a száguldó autót és a Dokit az óratoronynál. Mindenki rettenetesen izgul, hogy összedugja-e időben a kábelt....na, én itt vágtam volna újra a filmet és azt tettem volna bele, hogy nem. A DeLorean egyenesen belehajt a szemközti boltba :) Rendben. Tudom, hogy nagy szemétség, de azért biztos, hogy meglepetés okoz. Természetesen aztán ezt a részt újra lejátszották volna immár az eredeti verzióban. A film végén is hatalmas taps és kiabálás volt. Döbbenetes volt tapasztalni, hogy ez a film még 28 év után is mekkora siker. Ami nagy szó, tekintve, hogy azért a technika már jóval előrébb jár, mint akkoriban. Ám ehhez képest csak két olyan rész volt, ahol látszott, hogy "mű". Ez szinte semmi, ha azt vesszük, hogy néhány mostani alkotás mennyire el van rontva ezektől a makett vagy vetített dolgoktól.
Tehát így, hosszú évek távlatából tekintve, a Vissza a jövőbe nem véletlenül lett a filmtörténelem egy darabkája. Még 28 év múlva is megállja a helyét a mozivásznon, hiszen az időutazás vele kezdődött....
"...Utak? Ahová megyünk ott nincs szükség utakra!"
