Saul szemével a világ
2016. február 01. írta: Picurfilmek

Saul szemével a világ

Többen kérdezték, hogy a Saul fia miért maradt ki nálam, hiszen oly sokan írtak róla és ugye magyar alkotásról beszélünk. Nos, láttam a filmet. Természetesen gratulálok én is a díjakhoz, mert hihetetlen teljesítmény volt. Viszont sokat gondolkoztam azon, hogy mit és hogyan írhatnék róla. Ehhez én kevés vagyok és nem is biztos, hogy tudom mit szeretnék írni róla. Ráadásul úgy érzem, hogy az ismereteim nem jogosítanak fel arra, hogy objektív véleményt tudjak alkotni. Ám mivel ez a blog az én személyes véleményeimet tükrözi, elmondom, hogy én mit gondolok róla.

saul2.jpg

A történetét szerintem mindenki ismeri. Az auschwitz-birkenaui táborban játszódik 1944 október 7-8- án a Sonderkommandok lázadása idején. Saul- aki szintén ennek a csoportnak a tagja- nem vesz részt a lázadásban, hanem minden erejével azon van, hogy tisztességgel eltemessen egy gyermeket, akiben a saját fiát véli felfedezni.

Nem tagadom, hogy szinte minden fellelhető könyvet elolvastam a 2. Világháborúról, szóval tudtam, hogy mi és hogyan történt akkoriban (ezért azt is tudtam, hogy mi volt a Sonderkommando feladata). Illetve úgy fogalmaznék, hogy azt tudtam, amit a könyvek megírtak. Igen, ezt fontos kiemelnem, mert nem mindegy, hogy az ember honnan szerzi az ismereteit. Természetesen megkérdeztem a nagyszüleimet is, akik abban az időben voltak fiatalok. Ám- miután Ők nem tartoztak a deportált családok közé- csak arról tudtak beszélni, hogy milyen volt a hangulat és mennyire féltek. Nem is szívesen kértem Őket arra, hogy meséljenek. Szóval az ismereteim többnyire könyveken, az iskolában tanultakon és az azóta elkészült filmeken  alapulnak.

saul.jpg

Nos, tudom, hogy voltak, akik negatívan értékelték a filmet. Most nem a prominens személyekre gondolok, hanem az átlag nézőre. Nem állítom, hogy megértem, de értem, hogy mire gondolhattak. Rengeteg film feldolgozta már ezt a témát. Akadt köztük szívszaggatóan szomorú (Schindler listája). Találkozhattunk Tarantino elképzelésével a Becstelen Brigantykban. Az élet szépben pedig megnézhettük, hogy mi mindenre képes a szülői szeretet. Nem kevés filmet lehetne még felsorolni az amerikai elképzelésektől kezdve az európai realitásig. Ráadásul mi itthon az iskolában is részletesen tanultuk ezt a korszakot. Miután nagyon sokat foglalkoznak ezzel a témával, ezért értem, amikor azt mondják, hogy ez egy kicsit már sok. Nekem nem kell, hogy a számba rágják mennyire szörnyű volt a 2. Világháború. Nem kell, hogy minden nap azt villogtassák előttem, hogy mennyit és hogyan szenvedtek akkor és ott. Ezeket én tudom ezek nélkül is. Azon sem kapom fel a vizet, ha valaki úgy ábrázolja ezt, hogy megpróbálja elvenni az élét a történteknek. Ám ebben az esetben nem tudtam hova tenni azt, hogy a történtek csak elmosódott háttérként viszont nagyon is jól hallható kiabálásokkal voltak érzékeltetve. Rendben, a fantáziámra volt bízva, hogy mi történhet. Így viszont tényleg érthető, ha valaki ezt nem tudta pozitívan értékelni. Azokat a véleményeket is értem, akik azon méltatlankodnak, hogy mire jó folyton előrángatni a holokausztot. Hogy miért kell folyton azokra a szörnyűségekre gondoltatni az embereket? Értem a kérdéseket, hiszen a mai világban is történnek borzalmas dolgok. Arról ne is beszéljünk, hogy merre is tartunk. Tehát értem, amikor azon problémáznak, hogy miért kell folyton a múltat elővenni. Mert kell! 

Nemes Jeles László filmje valami olyat ad, amit nem vártunk. Saul szemszögéből nézzük végig a filmet. Azt látjuk és halljuk, amit ő. Sonderkommandosként az a feladata, hogy a halottakat eltüntesse. Munkáját úgy végzi, hogy már semmi nem rázza meg. Kérdések rohanják meg a nézőt: "Hogyan választhatja valaki ezt a munkát? Inkább ez az élet, mint a halál?" Naponta szembesül azzal, hogy az emberiség hogyan süllyed le abba a bizonyos pöcegödörbe. Emberi roncsokat lát maga körül. Közben pedig halad a film a maga tempójában. Látjuk a borzalmakat, de mégsem mutatja azt. Nincsenek direkt sokkoló képek, mégis sokkol, amit látunk. A haláltábort mutatja meg anélkül, hogy tényleg megmutatná azt. A poklot mutatja meg nekünk, de úgy, hogy közben hagyja, hogy a saját poklunk nyíljon meg előttünk. Megmutatja, hogy még azon a helyen is lehet életcélt találni, ahol minden pillanatban a halál vesz körül és a napjaink meg vannak számlálva. Megmutatja, hogy úgy is ember maradhat az ember, ha csak a karjára tetovált számként tartják nyilván. Egyetlen apró kis cél, legyen az bármennyire is lehetetlen, mégis megváltoztatja az embert.

Egyszerűen letaglózó és fájdalmas. Érzed a torkodban a gombócot, sírhatnékod van, de nem megy. Egyszerűen csak ülsz, nézel és gondolkozol. Mindenen. És másképp látod az életet.

saul3.jpg

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://picurfilmek.blog.hu/api/trackback/id/tr838341652

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.